A szobatársaim
sokáig aludtak, így alig egy órájuk volt elkészülni a hajózásra. 11:20-ra jött
hozzánk Váczi Béci, hogy 11:45-kor együtt tudjunk indulni. A nagyon nagy meleg
miatt mindannyian rövidben, pulcsi nélkül készültünk. 11:55-kor jött a
villamosunk, s dél körülre már ott is voltunk a Synagoge megállónál. Itt
leszálltunk, s elindultunk a Frauenkirche felé, ahova a találkozó meg volt
beszélve. Rövid időn belül oda is ért Kéri Tanárnő, s átsétáltunk a
hajóállomásra. 13 óra előtt körülbelül negyed órával fel is szálltunk a hajóra.
Itt már az időjárás igen felhős volt, emellett dörgött és villámlott. Leültünk
a hajó tetején, a pavilon alatt, ahová nem esett be az eső. Néhányan rendeltek
fagyit, ami nagyon-nagyon ínycsiklandóan nézett ki! Elindult alattunk a hajó az
Elbán felfelé haladva a kék hídig (Blaues Wunder), miközben átmenetünk több híd
alatt is, beleértve a 2010-es átadású Drezda világörökség címének elvesztéséért
felelős hidat is. Megtudtuk a tanároktól, hogy ezt a lakosság szavazta meg a
közlekedés miatt, pedig véleményem szerint egy világörökség cím nagyon is szép!
A hajó gyönyörű látképet biztosított utunk elején az Altstadt nevezetességeire,
kis idő múlva a borvidékekre és szőlőföldekre, majd a domboldalban álló
villákra. Láthattuk Erős Ágost ékszerészének kertjét is. A rossz idő ellenére
szerintem csodás élményben volt részünk! Mivel a hajóút körülbelül 2 órába
telt, mindenki megéhezett, így csapatosan elmentünk az APOSTO nevű olasz
étterembe. Sokan pizzát ettek, de volt, aki a tipikus olasz tészta ízvilágára
volt kíváncsi. Szerintem nagyon finom volt, s ahogy észrevettem, többnyire
mindenkinek ízlett! Egy keveset el is csomagoltattunk, ami jó lesz reggelire!
Hazafelé már sokan fáztunk, s ezt a villamosvezető sem könnyítette meg, ugyanis
a két tanárunk előtt becsukódott az ajtó, s már nem tudták kinyitni. Rövid időn
belül ők is hazaértek, s következett a heti megbeszélés. Ezzel egy ismét csodás
napot zártunk, ráeszmélve, hogy eltelt kereken 2 hét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése